/Flowers/
Csodával határos módon másnap megtettem, amit már nem is emlékszem mióta halogattam... rendet raktam a szobámban. Nagyi nézett is, mikor jött kelteni, és nem bukott fel se egy fésűben, se egy tornacipőben.
Lovaglás. - mondtam el már harmadjára is nyomatékosan magamban ezt a kis jelentéktelen szót. Muszáj volt erre összpontosítanom, gondolataim folyton elkószáltak. Szemem sarkából az ablakot lestem, mikor tudtam, semmi esély rá, hogy bárki is megjelenjen benne. Nem hagyom, hogy bármi... vagy bárki most elterelje a figyelmemet. - szegeztem le magamban. Most pláne nem... hetek óta nem lovagoltam, mert a taníróm a terhessége utolsó hónapjának utolsó napjaiban jár, már bement a kórházba, egyedül meg nem mehetek ki a rétre. Tegnap hívott minket az új, ideiglenes oktató, aki nemmellesleg verseny lovas és lótáncos. Nagyon izgultam, meg akartam neki felelni. Mi van, ha neki más a tanítás-módja? Mások az elvárási? Hogy áll ehhez az egészhez? Önszántából lett ideiglenesen lovasoktató, megkérték rá, esetleg utasították? Mi van ha épp rossz napja van? - Tegnap este óta szüntelen ezek a kérdések foglalkoztattak.