/Flowers/
Csodával határos módon másnap megtettem, amit már nem is emlékszem mióta halogattam... rendet raktam a szobámban. Nagyi nézett is, mikor jött kelteni, és nem bukott fel se egy fésűben, se egy tornacipőben.
Lovaglás. - mondtam el már harmadjára is nyomatékosan magamban ezt a kis jelentéktelen szót. Muszáj volt erre összpontosítanom, gondolataim folyton elkószáltak. Szemem sarkából az ablakot lestem, mikor tudtam, semmi esély rá, hogy bárki is megjelenjen benne. Nem hagyom, hogy bármi... vagy bárki most elterelje a figyelmemet. - szegeztem le magamban. Most pláne nem... hetek óta nem lovagoltam, mert a taníróm a terhessége utolsó hónapjának utolsó napjaiban jár, már bement a kórházba, egyedül meg nem mehetek ki a rétre. Tegnap hívott minket az új, ideiglenes oktató, aki nemmellesleg verseny lovas és lótáncos. Nagyon izgultam, meg akartam neki felelni. Mi van, ha neki más a tanítás-módja? Mások az elvárási? Hogy áll ehhez az egészhez? Önszántából lett ideiglenesen lovasoktató, megkérték rá, esetleg utasították? Mi van ha épp rossz napja van? - Tegnap este óta szüntelen ezek a kérdések foglalkoztattak.
Az álarc másik oldala
2012. június 20., szerda
2012. május 14., hétfő
~Részlet Flowers naplójából~
A Nagy fánál megpillantottam Annabelt aki valahogy mindig megtalálja a hozzá illő ruhákat. Piros - fekete csíkos pólóban és nagyon hosszú zokniban, fekete miniszoknyában és tutijó csizmában volt. Hogy tudja összeválogatni ezeket? Nem értem.
/Annabel/
Másnap reggel, úgyszint délelőtt nagyon szétszórt voltam. Úgy gondoltam: Az álom(ok) hatása. .....
A nagyszünetben muszáj volt kiszellőztetnem a fejemet, ezért, lementem az udvarra, és kiszúrtam egy üres padot. Letettem a táskámat és előakartam venni a könyvem, de nem találtam. Persze, tuti, hogy a táskám legaljában van. Kotorászni kezdtem, és igazam lett. Megfogtam a gerincénél és kihúztam. Ezzel a lendülettel egy csomó jegyzet és papír esett ki a táskámból a földre.
- Te jó ég! Ennél rosszabb már nem lehet! - És ahogy ezt kimondtam egy alakot láttam félszemmel, ahogy segít összeszedni a dolgaimat. Fölálltam, és miközben ránéztem nem akartam hinni a szememnek. Ott állt Ő.
- Mit csináltál, hogy így kiömlöttek a cuccaid? - kérdezte a fiú.
- Csak a... könyvemet vettem ki a táskámból - hebegtem zavartan.
- Elég érdekesen csináltad... - mondta. Ezen elmosolyodtam, és teljesen biztos vagyok benne, hogy el is pirultam rendesen.
- Köszönöm. - csak ennyit bírtam kibökni a nagy mosolygás közben, ugyan is nem bírtam abbahagyni.
- Szívesen. Egyébként Ben vagyok.
- Annabel - mutatkoztam be én is.
A papírok a könyvekkel együtt már a táskámban voltak.
- Bocsáss meg, de késésben vagyok. - magyarázta. - Ugye nem gond ha most....? - A háta mögé mutatott, az iskola fele.
''Nem dehogy is!'' - mondtam volna, de egy hang sem jött ki a számon. Ehelyett csak egy béna fejrázásra tellett tőlem.
- Akkor... Szia! - és már ott se volt.
Én csak utána suttogtam: - Szia. Ben...
/ Flowers/
Miután kiléptem a házból, úgy siettem ahogy tudtam, de a buszt is lekéstem, mindig pirosat kaptam a zebránál, és még sorolhatnám... Végül egy órát késtem. Nem hiszem el. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen!? Amint megpillantottam Annabelt, odakiáltottam neki és futottam, mint egy őrült.
Mikor odaértem, Annabel szúrós szemekkel bámult rám és én meg... elpirultam.
- Bocsi - suttogtam félig lesütött szemmel.
- Mit csináltál ennyi ideig? - kérdezte , de nem volt számonkérő, csak kissé unott.
- Elaludtam és a nagyi keltett....
- Jó. Akkor csak a szokásos - vigyorgott. - De beszéljünk inkább másról.
És beszéltünk mindenről: iskoláról (nem sokat); pletykákról (arról sokkal többet); és az egyéb dolgokról, amik minden beszélgetésben jelen vannak.
Mikor már vagy ötezerszer végigjártuk a parkot és már nem volt miről társalogni, mindketten elköszöntünk és hazamentünk.
Útközben, már láttam az utcai lámpák fényeit, és a naplemente egy részét. Olyan gyönyörű volt...
A szél fújta a hajam, belekapott lenge pólómba, úgy éreztem mintha repülnék.
Mikor hazaértem, egy kellemes napot zártam le. Nyomban álomba merültem.
2012. április 6., péntek
Kezdetben
/Liam/
A patkánybűz szétáradt a levegőben, kibaszottul szúrta az orromat. Eszembe juttatta az anyagok szagát, melyet akkor émelyítően édesnek, és ellenállhatatlannak éreztem. Igen, a drogok rabja voltam. Nem számított semmi, csak a szerek, a szerek hatása, mellyel az égbe repültem.
Már három éve... Szinte egy örökkévalóságnak tűnt. Nem akartam arra az időre visszagondolni, nem, képtelen lettem volna rá. A hiány, mint valami sav, mart, emésztett, majd belűről felégetett volna.
A szerek csak kis részben, de egy személy, egy igazán fontos lélek az életemben sokkal több, akkorra már csak egy tudat-talan test hiánya.
Bloopers. - Visszhangzott a fejemben e nő neve. Bloopers.
Már három éve... Szinte egy örökkévalóságnak tűnt. Nem akartam arra az időre visszagondolni, nem, képtelen lettem volna rá. A hiány, mint valami sav, mart, emésztett, majd belűről felégetett volna.
A szerek csak kis részben, de egy személy, egy igazán fontos lélek az életemben sokkal több, akkorra már csak egy tudat-talan test hiánya.
Bloopers. - Visszhangzott a fejemben e nő neve. Bloopers.
12 évvel később...
~Flowers naplója~
Hát ez komoly. Most komolyan kikészültem. Még ilyet! Úr isten, hogy gyűlölöm. Istenem, ki nem állhatom!
Hát ez komoly. Most komolyan kikészültem. Még ilyet! Úr isten, hogy gyűlölöm. Istenem, ki nem állhatom!
Áhh, ez a matek tanár! Képes volt hármast adni, egy előjel miatt! Most nem teljesen mindegy, hogy plusz vagy minusz? Oké, akkor nem lenne az, ha lennének vele további műveletek. De nem voltak! Áááá!
Egyébként is, ez a nap maga egyben egy rémálom volt. Katasztrófák tömkelege. Bleeee! Moon hogy lehet ilyen? De most komolyan! Mit ártottam én neki? Így leégetni az egész iskola előtt? Esküszöm.... Na mindegy, inkább nem is részletezem. Förtelem.
Sőt, mégegy lapát a tűzre, Annabel ma nem jött be a suliba. Remek. Köszi.
Mindez borzalmasan érintett, ez az egész nap... még kész szerencse, hogy péntek van. Huhh, péntek...
Oh, istenem, te jó ég! Majd elfelejtettem! Pár perc, és itt van Evil! Ó, és én már pizsamában vagyok... most szaladok, majd még írok, kívánj szerencsét!
Egyébként is, ez a nap maga egyben egy rémálom volt. Katasztrófák tömkelege. Bleeee! Moon hogy lehet ilyen? De most komolyan! Mit ártottam én neki? Így leégetni az egész iskola előtt? Esküszöm.... Na mindegy, inkább nem is részletezem. Förtelem.
Sőt, mégegy lapát a tűzre, Annabel ma nem jött be a suliba. Remek. Köszi.
Mindez borzalmasan érintett, ez az egész nap... még kész szerencse, hogy péntek van. Huhh, péntek...
Oh, istenem, te jó ég! Majd elfelejtettem! Pár perc, és itt van Evil! Ó, és én már pizsamában vagyok... most szaladok, majd még írok, kívánj szerencsét!
2012.04.06.
Másnap...
/Flowers/
- Héhahó, te kis álomszuszék! Tudod mennyi az idő? - keltegetett a nagyi. - Nem úgy volt, hogy Annabel-el találkoztok ma? Szerinted mit szólna hozzá, ha egy szál bugyiba jelennél meg? - Na ezzel végképp elkergette a szememről az álmot. Nem az ijesztett meg, hogy ilyen állapotban ''jelenek meg'' (az ő szavaival élve) hanem hogy tegnap este itt volt Evil, és én egy bugyiban vagyok... és egyáltalán nem emlékeztem, hogy került le rólam a nadrág. Mikor jött, még rajtam volt, sőt, mikor elment, akkor... hát abban már nem voltam olyan biztos.
Mindegy - gondoltam. -, nem emlékszem hogy jött le, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy nem történt semmi...
- Mennyi az... - rekedten, álomittasan folytattam tovább - ...idő?
- Fél kilenc múlt. Mennyit beszéltetek meg?
Hirtelen kipattantam az ágyból, és felrántottam magamra a földön heverő farmerom.
- Nem láttad a piros blúzomat? - túrtam arrébb a többi ruhát a székemen. - Esküszöm, tegnap még itt volt!
- Talán nézd meg a szennyesek között. Vagy ezek a szennyeseid? Flowers, amint hazajöttél halaszthatatlanul kezedbe fogod a porszívót, a seprűt, a lapátot és egy légfrissítőt, és kitisztítod a szobádat. Már miután rendet raktál a ruháid közt. - Mutatott végig a szoba sarkaiban, az ágyamon, a székemen, és íróasztalomon heverő szennyes ruhák kupacán.
Még egyszer feltettem a kérdést.
- Nem láttad a piros blúzomat, nagyi?
- De igen, kicsim. - Mondta ő is azzal a hangsúllyal, mint én. - Két hete, mikor utoljára a mosásban volt. Gondolom, valamelyik kupacodban ''bujkál''.
Felsóhajtottam, mire ő kiment a szobából.
Hosszas keresgélés után úgy döntöttem inkább maradok a lila pántosnál, ami eleve rajtam volt, és elindultam a megbeszélt helyre, a parkba.
~Annabel naplója~
Ahogy sejtettem. Flowers majdnem egy órát késett.
Huhh, nem tudom, hogy írjam le... kezdem így:
Naplóm, nem fogod elhinni, mi történt ma velem. Nem.
Elképesztő! Képzeld... Nem jó.
Te jó ég! Nem.
Uram istenem! Pff, mi vagyok én, pap?
Hihetetlen... Nem.
Naplóm, édes naplóm Túl érzelgős.
Egy fiú ült le mellém, mikor Nem!
Valami olyan dolog történt velem, amilyen még soha. Áhh!
Hogy érezhetek valaki iránt úgy, mintha Nem.
A neve Ben. Nem!!!
Van egy fiú, akiről szeretnék mesélni egyet, s mást Kizárt!
Tudod, az úgy történt... Nem.
/Annabel/
Mikor ránéztem arra az egy oldalra, arra az egy, borzalmas, összefirkált, áthúzogatott oldalra, mely a naplómban ékeskedett, elborzadtam. Ennyire béna nem lehetek. Egy épkézláb, összetett, értelmes, jól megfogalmazott, mindent magába foglaló mondatot nem vagyok képes leírni? - Gondoltam.
Még rágódtam ezen egy ideig, majd becsuktam a naplómat, és hátradőltem a székben.
- Hülye. - Mondtam magamnak.
Ránéztem a mellettem ketyegő órára. Fél hét.
Elkezdtem kopogni a körmeimmel kezemmel a szék karfáján.
Egyre idegesebb lettem, ahogy sorban végiggondoltam a nap eseményeit.
Végül úgy döntöttem, nem idegesítem tovább magam, lezuhanyoztam, és bekapcsoltam a Tv-t.
De az is kiakasztott mert nem volt egy normális műsor sem. Ma minden meghülyült? - kérdeztem magamtól gondolatban. Kénytelen voltam valami más elfoglaltságot kitalálni.
Megnéztem pár könyvet a nappaliban de egyik sem volt az igazi. (Ki tudja, talán még a Harry Potter sem foglalt volna le.)
Bár az is lehet, hogy csak én nem vagyok csúcsformában... - vetettem fel. - Áh nem, az kizárt. - Állapítottam meg.
Felmentem a szobámba, lefeküdtem, és Istennek hála - nem tudom hogy és miként csinálta, de úgy gondolom nagyon jó a szakmájában -, fél percen belül már aludtam is.
Bár az álmok nem voltak kecsegtetők.
~Evil naplója~
Nem, soha ne érezd magad elesettnek,
csak menj, menj tovább
Semmit ne hagyj a véletlenre,
Érezd a szíved zaját
A lábad alatt a színpad meghajlik,
Érzed tiéd a terep,
Fények mindenhol,
Ahol a józanság eleped
A nyár, a forróság mind
hidd el
Azt kiáltják;
Jobb idekint!
---> Cimke:Sokm Mindenféle
Még egyszer feltettem a kérdést.
- Nem láttad a piros blúzomat, nagyi?
- De igen, kicsim. - Mondta ő is azzal a hangsúllyal, mint én. - Két hete, mikor utoljára a mosásban volt. Gondolom, valamelyik kupacodban ''bujkál''.
Felsóhajtottam, mire ő kiment a szobából.
Hosszas keresgélés után úgy döntöttem inkább maradok a lila pántosnál, ami eleve rajtam volt, és elindultam a megbeszélt helyre, a parkba.
~Annabel naplója~
Ahogy sejtettem. Flowers majdnem egy órát késett.
Huhh, nem tudom, hogy írjam le... kezdem így:
/Annabel/
Mikor ránéztem arra az egy oldalra, arra az egy, borzalmas, összefirkált, áthúzogatott oldalra, mely a naplómban ékeskedett, elborzadtam. Ennyire béna nem lehetek. Egy épkézláb, összetett, értelmes, jól megfogalmazott, mindent magába foglaló mondatot nem vagyok képes leírni? - Gondoltam.
Még rágódtam ezen egy ideig, majd becsuktam a naplómat, és hátradőltem a székben.
- Hülye. - Mondtam magamnak.
Ránéztem a mellettem ketyegő órára. Fél hét.
Elkezdtem kopogni a körmeimmel kezemmel a szék karfáján.
Egyre idegesebb lettem, ahogy sorban végiggondoltam a nap eseményeit.
Végül úgy döntöttem, nem idegesítem tovább magam, lezuhanyoztam, és bekapcsoltam a Tv-t.
De az is kiakasztott mert nem volt egy normális műsor sem. Ma minden meghülyült? - kérdeztem magamtól gondolatban. Kénytelen voltam valami más elfoglaltságot kitalálni.
Megnéztem pár könyvet a nappaliban de egyik sem volt az igazi. (Ki tudja, talán még a Harry Potter sem foglalt volna le.)
Bár az is lehet, hogy csak én nem vagyok csúcsformában... - vetettem fel. - Áh nem, az kizárt. - Állapítottam meg.
Felmentem a szobámba, lefeküdtem, és Istennek hála - nem tudom hogy és miként csinálta, de úgy gondolom nagyon jó a szakmájában -, fél percen belül már aludtam is.
Bár az álmok nem voltak kecsegtetők.
~Evil naplója~
Nem, soha ne érezd magad elesettnek,
csak menj, menj tovább
Semmit ne hagyj a véletlenre,
Érezd a szíved zaját
A lábad alatt a színpad meghajlik,
Érzed tiéd a terep,
Fények mindenhol,
Ahol a józanság eleped
A nyár, a forróság mind
hidd el
Azt kiáltják;
Jobb idekint!
---> Cimke:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)