A patkánybűz szétáradt a levegőben, kibaszottul szúrta az orromat. Eszembe juttatta az anyagok szagát, melyet akkor émelyítően édesnek, és ellenállhatatlannak éreztem. Igen, a drogok rabja voltam. Nem számított semmi, csak a szerek, a szerek hatása, mellyel az égbe repültem.
Már három éve... Szinte egy örökkévalóságnak tűnt. Nem akartam arra az időre visszagondolni, nem, képtelen lettem volna rá. A hiány, mint valami sav, mart, emésztett, majd belűről felégetett volna.
A szerek csak kis részben, de egy személy, egy igazán fontos lélek az életemben sokkal több, akkorra már csak egy tudat-talan test hiánya.
Bloopers. - Visszhangzott a fejemben e nő neve. Bloopers.
Már három éve... Szinte egy örökkévalóságnak tűnt. Nem akartam arra az időre visszagondolni, nem, képtelen lettem volna rá. A hiány, mint valami sav, mart, emésztett, majd belűről felégetett volna.
A szerek csak kis részben, de egy személy, egy igazán fontos lélek az életemben sokkal több, akkorra már csak egy tudat-talan test hiánya.
Bloopers. - Visszhangzott a fejemben e nő neve. Bloopers.
12 évvel később...
~Flowers naplója~
Hát ez komoly. Most komolyan kikészültem. Még ilyet! Úr isten, hogy gyűlölöm. Istenem, ki nem állhatom!
Hát ez komoly. Most komolyan kikészültem. Még ilyet! Úr isten, hogy gyűlölöm. Istenem, ki nem állhatom!
Áhh, ez a matek tanár! Képes volt hármast adni, egy előjel miatt! Most nem teljesen mindegy, hogy plusz vagy minusz? Oké, akkor nem lenne az, ha lennének vele további műveletek. De nem voltak! Áááá!
Egyébként is, ez a nap maga egyben egy rémálom volt. Katasztrófák tömkelege. Bleeee! Moon hogy lehet ilyen? De most komolyan! Mit ártottam én neki? Így leégetni az egész iskola előtt? Esküszöm.... Na mindegy, inkább nem is részletezem. Förtelem.
Sőt, mégegy lapát a tűzre, Annabel ma nem jött be a suliba. Remek. Köszi.
Mindez borzalmasan érintett, ez az egész nap... még kész szerencse, hogy péntek van. Huhh, péntek...
Oh, istenem, te jó ég! Majd elfelejtettem! Pár perc, és itt van Evil! Ó, és én már pizsamában vagyok... most szaladok, majd még írok, kívánj szerencsét!
Egyébként is, ez a nap maga egyben egy rémálom volt. Katasztrófák tömkelege. Bleeee! Moon hogy lehet ilyen? De most komolyan! Mit ártottam én neki? Így leégetni az egész iskola előtt? Esküszöm.... Na mindegy, inkább nem is részletezem. Förtelem.
Sőt, mégegy lapát a tűzre, Annabel ma nem jött be a suliba. Remek. Köszi.
Mindez borzalmasan érintett, ez az egész nap... még kész szerencse, hogy péntek van. Huhh, péntek...
Oh, istenem, te jó ég! Majd elfelejtettem! Pár perc, és itt van Evil! Ó, és én már pizsamában vagyok... most szaladok, majd még írok, kívánj szerencsét!
2012.04.06.
Másnap...
/Flowers/
- Héhahó, te kis álomszuszék! Tudod mennyi az idő? - keltegetett a nagyi. - Nem úgy volt, hogy Annabel-el találkoztok ma? Szerinted mit szólna hozzá, ha egy szál bugyiba jelennél meg? - Na ezzel végképp elkergette a szememről az álmot. Nem az ijesztett meg, hogy ilyen állapotban ''jelenek meg'' (az ő szavaival élve) hanem hogy tegnap este itt volt Evil, és én egy bugyiban vagyok... és egyáltalán nem emlékeztem, hogy került le rólam a nadrág. Mikor jött, még rajtam volt, sőt, mikor elment, akkor... hát abban már nem voltam olyan biztos.
Mindegy - gondoltam. -, nem emlékszem hogy jött le, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy nem történt semmi...
- Mennyi az... - rekedten, álomittasan folytattam tovább - ...idő?
- Fél kilenc múlt. Mennyit beszéltetek meg?
Hirtelen kipattantam az ágyból, és felrántottam magamra a földön heverő farmerom.
- Nem láttad a piros blúzomat? - túrtam arrébb a többi ruhát a székemen. - Esküszöm, tegnap még itt volt!
- Talán nézd meg a szennyesek között. Vagy ezek a szennyeseid? Flowers, amint hazajöttél halaszthatatlanul kezedbe fogod a porszívót, a seprűt, a lapátot és egy légfrissítőt, és kitisztítod a szobádat. Már miután rendet raktál a ruháid közt. - Mutatott végig a szoba sarkaiban, az ágyamon, a székemen, és íróasztalomon heverő szennyes ruhák kupacán.
Még egyszer feltettem a kérdést.
- Nem láttad a piros blúzomat, nagyi?
- De igen, kicsim. - Mondta ő is azzal a hangsúllyal, mint én. - Két hete, mikor utoljára a mosásban volt. Gondolom, valamelyik kupacodban ''bujkál''.
Felsóhajtottam, mire ő kiment a szobából.
Hosszas keresgélés után úgy döntöttem inkább maradok a lila pántosnál, ami eleve rajtam volt, és elindultam a megbeszélt helyre, a parkba.
~Annabel naplója~
Ahogy sejtettem. Flowers majdnem egy órát késett.
Huhh, nem tudom, hogy írjam le... kezdem így:
Naplóm, nem fogod elhinni, mi történt ma velem. Nem.
Elképesztő! Képzeld... Nem jó.
Te jó ég! Nem.
Uram istenem! Pff, mi vagyok én, pap?
Hihetetlen... Nem.
Naplóm, édes naplóm Túl érzelgős.
Egy fiú ült le mellém, mikor Nem!
Valami olyan dolog történt velem, amilyen még soha. Áhh!
Hogy érezhetek valaki iránt úgy, mintha Nem.
A neve Ben. Nem!!!
Van egy fiú, akiről szeretnék mesélni egyet, s mást Kizárt!
Tudod, az úgy történt... Nem.
/Annabel/
Mikor ránéztem arra az egy oldalra, arra az egy, borzalmas, összefirkált, áthúzogatott oldalra, mely a naplómban ékeskedett, elborzadtam. Ennyire béna nem lehetek. Egy épkézláb, összetett, értelmes, jól megfogalmazott, mindent magába foglaló mondatot nem vagyok képes leírni? - Gondoltam.
Még rágódtam ezen egy ideig, majd becsuktam a naplómat, és hátradőltem a székben.
- Hülye. - Mondtam magamnak.
Ránéztem a mellettem ketyegő órára. Fél hét.
Elkezdtem kopogni a körmeimmel kezemmel a szék karfáján.
Egyre idegesebb lettem, ahogy sorban végiggondoltam a nap eseményeit.
Végül úgy döntöttem, nem idegesítem tovább magam, lezuhanyoztam, és bekapcsoltam a Tv-t.
De az is kiakasztott mert nem volt egy normális műsor sem. Ma minden meghülyült? - kérdeztem magamtól gondolatban. Kénytelen voltam valami más elfoglaltságot kitalálni.
Megnéztem pár könyvet a nappaliban de egyik sem volt az igazi. (Ki tudja, talán még a Harry Potter sem foglalt volna le.)
Bár az is lehet, hogy csak én nem vagyok csúcsformában... - vetettem fel. - Áh nem, az kizárt. - Állapítottam meg.
Felmentem a szobámba, lefeküdtem, és Istennek hála - nem tudom hogy és miként csinálta, de úgy gondolom nagyon jó a szakmájában -, fél percen belül már aludtam is.
Bár az álmok nem voltak kecsegtetők.
~Evil naplója~
Nem, soha ne érezd magad elesettnek,
csak menj, menj tovább
Semmit ne hagyj a véletlenre,
Érezd a szíved zaját
A lábad alatt a színpad meghajlik,
Érzed tiéd a terep,
Fények mindenhol,
Ahol a józanság eleped
A nyár, a forróság mind
hidd el
Azt kiáltják;
Jobb idekint!
---> Cimke:Sokm Mindenféle
Még egyszer feltettem a kérdést.
- Nem láttad a piros blúzomat, nagyi?
- De igen, kicsim. - Mondta ő is azzal a hangsúllyal, mint én. - Két hete, mikor utoljára a mosásban volt. Gondolom, valamelyik kupacodban ''bujkál''.
Felsóhajtottam, mire ő kiment a szobából.
Hosszas keresgélés után úgy döntöttem inkább maradok a lila pántosnál, ami eleve rajtam volt, és elindultam a megbeszélt helyre, a parkba.
~Annabel naplója~
Ahogy sejtettem. Flowers majdnem egy órát késett.
Huhh, nem tudom, hogy írjam le... kezdem így:
/Annabel/
Mikor ránéztem arra az egy oldalra, arra az egy, borzalmas, összefirkált, áthúzogatott oldalra, mely a naplómban ékeskedett, elborzadtam. Ennyire béna nem lehetek. Egy épkézláb, összetett, értelmes, jól megfogalmazott, mindent magába foglaló mondatot nem vagyok képes leírni? - Gondoltam.
Még rágódtam ezen egy ideig, majd becsuktam a naplómat, és hátradőltem a székben.
- Hülye. - Mondtam magamnak.
Ránéztem a mellettem ketyegő órára. Fél hét.
Elkezdtem kopogni a körmeimmel kezemmel a szék karfáján.
Egyre idegesebb lettem, ahogy sorban végiggondoltam a nap eseményeit.
Végül úgy döntöttem, nem idegesítem tovább magam, lezuhanyoztam, és bekapcsoltam a Tv-t.
De az is kiakasztott mert nem volt egy normális műsor sem. Ma minden meghülyült? - kérdeztem magamtól gondolatban. Kénytelen voltam valami más elfoglaltságot kitalálni.
Megnéztem pár könyvet a nappaliban de egyik sem volt az igazi. (Ki tudja, talán még a Harry Potter sem foglalt volna le.)
Bár az is lehet, hogy csak én nem vagyok csúcsformában... - vetettem fel. - Áh nem, az kizárt. - Állapítottam meg.
Felmentem a szobámba, lefeküdtem, és Istennek hála - nem tudom hogy és miként csinálta, de úgy gondolom nagyon jó a szakmájában -, fél percen belül már aludtam is.
Bár az álmok nem voltak kecsegtetők.
~Evil naplója~
Nem, soha ne érezd magad elesettnek,
csak menj, menj tovább
Semmit ne hagyj a véletlenre,
Érezd a szíved zaját
A lábad alatt a színpad meghajlik,
Érzed tiéd a terep,
Fények mindenhol,
Ahol a józanság eleped
A nyár, a forróság mind
hidd el
Azt kiáltják;
Jobb idekint!
---> Cimke:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése